Luhan pov
Érezted már azt amikor a csak a gyönyörű arca,hibátlan hófehér bőre,selymes haja,vékony mégis tökéletes lábai és kívánatos ajkai járnak a felyedben?!
Érezted már azt amikor mással látod őt,miközben tudod hogy Ő
a te "tulajdonod"?
Mikor Sehunra gondolok,mindíg
egyfajta birtoklási vágy fog el.
Pedig nincs jogom hozzá...
Elszúrtam..elvesztettem őt..
Minden az én hibám...
A gondolatok villámcsapásként cikáztak a fejemben.
Sehun mindíg azt mondta- "Ha valami bánt igyál egy gyógyteát.
Ha a lelkednek nem jó,a torkodnak jót tesz." -mindíg megnyugtatott a hangja..
Utáltam a gyógyteát.Még is szerettem mert Ő adta a tanácsot.
Aki az életet jelentette nekem.
És úgy tűnik a halált is Ő hozza el számomra.
Lelkileg halott vagyok.
Sírni sincs erőm...pusztán kedvem sincs hozzá.Még is jót tenne ha elszakadna az a bizonyos "lélek cérnája." Talán túl tenném magam rajta.
Az éjjeliszekrényemnek döntve görnyedt hátamat szürcsölgettem gyógyteámat.A sebzett szívemnek semmit nem használt.Olyan szerencsétlennek éreztem magam hogy nemtudtam sírjak e vagy nevessek kínomban.
Drámaian nagyot koppanva csaptam a fa éjjeliszekrényemre a bögrémet.
Hibáztassab Kait mert jobb volt nállam,és nem volt oly gyáva mint én aki cseszett bevallani "legjobb barátjának" az érzéseit?
Tudtam hogy Sehun meleg.
Akkor mitől féltem?
Hisz ami köztünk volt soha nem volt
holmi barátság..de részéről szerelem se.
*Visszaemlékezés*
-Mit keresel itt?-kérdeztem nem éppen finom hangnemmel és álmos tekintettel barátomat.
-Hyung,félek a szellemektől!!-mondta Sehun egy 5 éves gyerek hangját imitálva. Olyan édes volt..
Meg sem várva válaszomat bújt is mellém a puha ágyba, mint egy kiskutya.
Mélyet szippantottam illatából és odébb tűrtem egy hajtincsét a füle mögé.Olyan gyönyörű volt..
-Luhan,fontos vagy számomra.Te vagy a legjobb barátom!-hangja őszinte volt.Mégsem akartam csak a barátja maradni.Többet akartam.
Túl mohó lettem volna? talán
Elvesztettem a fejem...Szenvedélyesen csókolni kezdtem ajkait.Beletúrtam selymes hajába..
Visszacsókolt. (Talán itt szerettem belé,teljes szerelemmel.Itt rontottam el mindent.)
Félénken kezemet levezettem formás fenekéhez, majd gyengéden megsimítottam.Úgy martuk ajkainkkal egymást,mintha a világ múlna rajta.
Levegőhiány miatt elválltak ajkaink.Homlokunkat összeérintettük,majd vörös színben pompázó szánkat összenyomtuk egy gyors puszira.
Egy idő után mintha semmi sem történt volna lehunytuk szempárjainkat.
Olyan boldog voltam....
Egyszer az életben.
Olyan..olyan tökéletes volt minden.
Akkor is tudtam szívem mélyén,lehetetlen hogy boldogan éljünk ketten... de féltem.Féltem ezt az egészet bevallani magamnak.
Mindíg bennem volt a remény.
Ezek után jött persze az az ember aki "belerondított" a boldogságomba. Kai.
Nevetséges hogy mindíg mást hibáztatok.Én nem léptem tovább..
Különben is egy "szexi példakép" lehetne.Kai kreol bőrszínű,dús ajkakkal,hibátlan testtel..
Addig én egy vézna ötévesre hasonlítok . (*biglike* :3 )
Jómagam lelki undorodásából,egy halk kopogás keltett ki.
-Bejöhetek?-még a levegő is megrekedt bennem a hang hallatán..
Ezer hang közül is megismerném az Övét.Oh Sehun...
Hangja nem a szokványos volt..
Elcsukló.Bánatod.Gondterhelt.
De még így is aranyosnak találtam...
noha rettentően aggódtam érte.
-Gyere!-feleltem gyorsan.
Szörnyen nézett ki.Szemei vér vörösek voltak..úgy látszik rengeteget sírt.Sápadt volt.
Összevolt omolva lelkileg.
-Jesszusom veled meg mi történt?- kérdeztem kissé felháborodott és aggodalmas hangnemmel.
Nem kaptam választ.Szeméből mint a patakban a víz,úgy kezdett el fojni a könny.Szorosan magamhoz öleltem.Végre oly sok idő után,közel tudhattam magamhoz.Fél óráig csak zokogott a vállamon.
-Sehunnie bármi bánt mond el a barátod vagyok! -súgtam oda halkan és szelíden neki.
-Láttam..láttam ahogy...ahogy.. -ismét kezdte folytogatni a sírás,mindenesetre szerencsére befejezte mondandóját.
-Kai megcsókolt egy másik lányt! Érted?!Egy lányt! Mindíg azt mondta szeret!Erre meg itt mindenféle lakodalmas kurvával smárol!
Sehun hisztérikus kirohanásán egyáltalán nem lepődtem meg.
Amit tett viszont annál inkább.
Derekamnál keskeny kezével magához húzott,majd elkezdte ízlelgetni óvatosan ajkaimat.
A mézédes szája..de hiányzott nekem.. -tán szeret?
Hirtelen felcsillant bennem a remény. Úgy tűnik nekem Sehun egyedül a gyógyteám...minél többet kapok belőle annál boldogabb leszek. Rettenetesen boldog lettem...Sehun védelmezően ölelt,csókolt.
Soha nem akarom hogy véget érjen ez az érzés! Hirtelen Sehun elvállt ajkaimtól. Belenéztem mélyen íriszébe.Megbabonázott..Magával ragadott.
-Luhan...úgy akarom hogy téged szeresselek...de nem megy..sehogysem megy. -meghaltam.
-Oké..-remek válasz Luhan....
-Sajnálom.Én csak barátként tekintek rád! Viszont fontos vagy számomra..Köszönöm a vígasztalást.Szia!
Mire kitrappolt a szobából és csattanósan becsukta az ajtót megeredtek a könnyeim.
Miért én?Végig tudnom kellett volna hogy nem szeret..
Idegességemben kifutottam a fürdőszobába,majd erőteljesen belevágtam az öklömet a tükörbe.
Kézfejemből ömleni kezdett a vér,majd végigfolyt a csuklómón,lecsurdogált a könyökömre késöbb pedig az egész fehér pólom vérvörös színben pompázott.
Azt hittem idáig voltam halott... végleg végem lett.
Az orvosságom elment..vissza hozzá.
2éve várok arra hátha kiszeret belőle. Fájdalmas nézni hogy boldogok..
"Amelyik virág elhullajtja virágát,sohasem ragyoghat tovább".
Igaz volt a lelkemre.Az "életemre".
Be kell valjam..
Tönkrementem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése